Tegnap színházban voltam… Imádom a színházat, a fények, a színészek, a történet, a csókok, a ruhák… ! Az egész épp olyan, mintha egy teljesen más világba repítene pár óra erejéig, egy képzeletbeli világba… egy olyan világba, ahol mindenki mindig tudja, mit vegyen fel, és ehhez az öltözékhez hogyan viselkedjen. Akkor jutott eszembe, hogy valójában nem is egy képzeletbeli világ ez: a való élet is egy színdarab, végtelen sok szereplővel és szebbnél szebb ruhákkal. Egy valami viszont közös az elképzelt és a valóságos világban: mindenki tudja, hogy a ruha, amit visel, valójában milyen viselkedést, életmódot diktál, egészen pontosan az életmódja milyen stílust diktál.
A színdarab után nem siettem még haza, kicsit bolyongtam a városban, figyeltem az embereket, nőket, férfiakat, ruhákat… Számomra vicces és nagyon meglepő, hogy Shakespeare Rómeó és Júliája és a való világ között például rendkívül éles párhuzam húzható. A modern darabokban már pedig kifejezetten hanyagolják a korabeli öltözködést, sokkal inkább szeretnek a díszlettervezők a mai divatnak megfelelően kialakítani a jelmezeket, úgy, hogy még élethű, ugyanakkor rendkívül stílusos és ízléses legyen. Egy forgalmas városban pedig, ha hiszed, ha nem, mind a 4 különböző stílussal is találkoztam az utcán, mintha csak egy Shakespeare darabból léptek volna ki. Hosszas figyelgetés után észre kellett vennem, a járókelők többsége elég könnyen belesorolható ebbe az általam kreált 4 típusba:
Rómeó- A vonzó hősszerelmes
Legelőször a férfiakon akadt meg a tekintetem, nem véletlenül… Rájöttem (márpedig a negyedik mellettem elsétáló jól öltözött Ray-Ban szemüveget viselő divatdiktátor után ez nem volt túl nagy feladat), hogy Ők – legalább annyira, mint a nők- rengeteg időt és energiát fektetnek stílusuk kialakításában (csak még jobban tagadják, mint a gyengébbik nem…), különösen a hódító Rómeó-típusúak. 
Ízlésük kifinomult, értenek a divathoz és szeretnek órákat eltölteni a tükör előtt tetszelegve, habár akár öltönyt, akár tréningruhát kapnak magukra, mindig tudják, hogyan viseljék az adott ruhadarabot, a vérükben van. Szívüket könnyebb lángra lobbantani, mint stílusukon változtatni. Szeretnek sportosan, ugyanakkor elegánsan öltözködni, megjelenésükkel kitűnni a tömegből, mint Rómeó, a javíthatatlan hősszerelmes. Kifogástalan megjelenés ide vagy oda… felmerült bennem egy kérdés: vajon létezik olyan nő a világon, aki kifejezetten szereti, ha barátja több időt tölt a tükör előtt, mint ő maga?
Mercutio – A laza öntörvényű
Rómeók ide vagy oda, biztosan mindenki találkozott már olyan férfival az utcán, akin egyértelműen látni lehet, hogy a divat és az öltözködés az utolsó dolog a Földön, amivel foglalkozni szeretne. 80-as – 90- es évekbeli nadrágokat szégyenérzet nélkül párosít egy Ralph Lauren inggel, hogy még véletlenül se tudjuk eldönteni, épp munkába indul, vagy egy rosszul sikerült randevúról igyekszik haza. 
Mind öltözködésben, mind gondolkodásban öntörvényű, nem foglalkozik mások véleményével, mert szentül hiszi, hogy amit visel, közel sincs összhangban személyiségével, és ő sem ítél meg másokat külsejük alapján. A pláza mellett is csak véletlenül sétálnak el, talán egyszer belőlük válnak a legtökéletesebb férjek a világon: több energiájuk marad minden mással foglalkozni, az öltözködésen kívül…
Capuletné – A mindig stílusos anyuka
Kicsit sem lep meg a tény, hogy 40-50 felett is van „remény”, vagyis attól még, hogy mintaházasságban élünk, nem kell figyelmen kívül hagynunk és elhanyagolnunk a külsőnket. Az üzletek nagy részében egyébként az “idősebb” korosztállyal találkoztam, stílusuk egyértelműen kifinomult, ugyanakkor praktikus. 
Irigylem azokat a nőket, akik ugyanolyan büszkén és magabiztosan viselnek egy farmernadrágot melegítő felsővel, mint egy kisestélyit magas sarkú cipővel és megjelenésükkel rögtön a középpontba kerülnek. Filozófiájuk szerint a házasság nem egyenlő a slampossággal, kiegészítőkre, kozmetikumokra és csinos ruhákra sosem sajnálnak kiadni.
Júlia- A félénk hercegkisasszony
A megfigyelt „alanyok” közül a legtöbb nőben a “Júlia-én” érvényesült, vagyis: szeretnek visszafogottan öltözködni, félnek a színektől, kedvenc ruhadarabjaik fehérek, visszafogott pasztellek. Szerénységük nem hogy láthatatlanná tenné őket, még izgalmasabb, kedvesebb kisugárzást varázsol leheletnyi sminkkel takart arcukra.
Elgondolkodva egy pillanatra, megálltam az egyik üzlet kirakata előtt, és meglepve vettem észre: ezen az utcán én vagyok az összes Júlia közül is a “legjúliább”:) Szoknyák, karcsúsított ruhák, lapos talpú cipellők lepik el gardróbomat, magas sarkú cipőt csak indokolt esetben húzok magamra, és rendkívül módon zavar, ha a tekintetek rám szegeződnek, szeretek inkább a háttérbe vonulni és figyelni… De ha nagyon belegondolok, mindegyik típusból van bennem egy kicsi, hiszen, mint minden nő, én is odavagyok a szép ruhákért, kiegészítőkért, ékszerekért, és remélem rajongásom és ízlésem idősebb koromra sem tűnik majd el, és egyszer majd engem irigyel a fiatalság, amiért nem adtam fel divatfüggőségemet a nyugdíj után sem 😉
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: