Alig hiszem el, hogy megint egy pár új cipővel tértem haza… pedig csak kávéért ugrottam le a közeli kisboltba, de a szememet a hazafelé tartó úton nem tudtam becsukni. Lassan többet költök cipőkre, mint ruhákra, több is van belőlük már, mint amennyire szükségem lenne, de mégsem elég még. Cipővásárlásaimat sosem tervezem (de ki az, aki tervezi?!), de azért kirakatokat nézegetni és csodálni még nem bűn… jobbra-balra tekintgetéseimet végül a pénztárcám bánja a legjobban, de ha egyszer olyan jó áron volt..! Egyébként is jön az ősz, őszi cipőm pedig még nincs… Kifogások gyártásában nagyon jó vagyok, egészen addig működik, amíg a félretett lakbért is el nem költöm valami szép szandálra… Ami nálam, valljuk be, nem lenne túl nagy meglepetés.
Biztos vagyok benne, hogy a költekezés és a szép cipők iránt érzett szenvedélyem az üzletek ízléses kirakatának köszönhető- és ezzel, úgy érzem, nem vagyok egyedül. Ha plázában támad kedvem sétálgatni, nézelődni, úton-útfélen szinte csak különböző stílusú, márkájú, színű és árú cipőkbe botlok, melyek oly hívogatóak… Elég nehéz ellenállni! Az üzleteket elhagyó hölgyek nagy része pedig persze büszke fejtartással és mosollyal sétál el mellettem, úgy, mintha életük legelső cipellőjét vásárolta volna meg. Ismerős érzés, sőt biztos vagyok benne, hogy ez már a több századik, „ilyen cipőm még nincs, muszáj venni egyet” márkajelzéssel. Belém hasít a gondolat, a (költői) kérdés, vajon mennyi cipőre is van valójában szüksége egy nőnek?
A legnépszerűbb női sorozat, a Szex és New York után már mindenki tudja, hogy nagyobb érték egy ízléses Manolo Blahniknál nem igen létezik, habár e divatos és márkás darabok nagy része inkább kiállítási vagy díszítési darab egy egyedülálló nő lakásában, mégis szükség van rá, hogy újabb és újabb színes-pántos szandállal tömjük meg a szekrényt. Ez az, amit a férfiak talán sosem fognak megérteni a maguk 2-3 kényelmes párjukkal…
Észrevettem azt is, jó ideje már, hogy a praktikusság eltűnt a polcokról, színt, életet és változatosságot hagyva maga után, hogy minél több önmagára igényes nő érezzen késztetést a (majdnem felesleges) költekezésre. Vagy talán a változatosság lett a legújabb mágnes a kereskedelemben? Sportcipőben nem megyünk randevúra, edzeni pedig nem magas sarkúban szoktunk (bár tény és való, hogy sokkal csinosabbak lennénk még az izzadás ellenére is…), tehát pár alapdarab még bőven megengedett, sőt, mi több, kötelező – nyugtatom magam ezzel mindig, amikor elszalad velem kicsit a ló-, persze legyen köztük kényelmes, sikkes, egyszerű és sportos is.
A szín sem mindegy, hiszen akad a gardrób mélyén rengeteg ruha, mindenféle színben, formában, így jár hozzájuk a megfelelő topánka is, a legdivatosabb, természetesen. A kényelmes sportcipőkre még ki sem tértem, pedig egy Igazi Nő szekrényében lapulnia kell egy-kettőnek, csak a vész esetére. Nem véletlen, tehát, hogy a legnagyobb üzlet a női cipők gyártásában valósul meg, felbecsülhetetlen értékét pedig pont a legtökéletesebb cipők felkutatásába fektetett energia és pénz adja, hogy mi nők mindig a lehető legjobb formánkat hozzuk…Továbbra sem sikerült rájönni, hogy mi ez a furcsa és megmagyarázhatatlan vonzalom, amit egy szép cipő láttán érzek, de hirtelen megint megjött a kedvem egy kis vásárláshoz. Kell egy pár kényelmes és szép szandál őszre, vagy csak vész esetére…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: