Ha nagyon belegondolok, már gyerekként kapcsolatba kerültem a repüléssel. Igaz, akkor még csak a földről csodáltam a bárányfelhőkön keresztül szárnyaló repülőgépeket, de pár éve végre belekóstolhattam a repülés valódi élményébe is, igaz először még csak utasként. Legelső külföldre való utazásom során olyan csodálattal és érdeklődéssel figyeltem az eseményeket a felhők felett, hogy barátaim rögtön meg is jegyezték, hogy egyszer én még pilóta leszek. Akkor még csak legyintettem erre, bele sem mertem gondolni, hogy ez igazi álom is lehet, hiszen ez a hivatás nem éppen a női oldaláról ismert. De csak nem hagyott nyugodni a dolog…
Addig kerestem a lehetőségeket, míg nem a repülés körül kezdett el forogni az életem. Az ismerőseim még mindig furcsán néznek rám emiatt, ugyanis úgy tartják nem egy boldog, családos nőnek való ez a szakma, az állandó utazgatás, bizonytalan hazatéréssel. Én mégsem adom fel ezt az álmomat, mert hiszek benne, hogy valahol (még, ha nem is a legkényelmesebb módon) összeegyeztethető majd a gyermeknevelés a repülőgép-vezetéssel és a karrierista nők élete is lehet ugyanolyan teljes és boldog, mint az otthonmaradó családanyáké.
Ma már egyébként is a dolgozni szerető feleségekből van több világszerte, az ívelő karrier sikere minden nő álma, nem pedig a nyugodt család hangulata, és nem lepődünk meg akkor sem, ha ma már a – leginkább- férfias szakmák hölgy dolgozókkal teltek, ugyanis az éles határ már rég eltűnt, mindenki az álmait, vágyait követi.
A repülés semmivel össze nem hasonlítható élmény: alattam több ezer méter mélyen a föld, felettem és előttem csak a felhők, ilyenkor mindig valamiféle nyugodtság tölt el. Nem csak a szabadságérzet az, ami engem teljesen a felhők fölé repít, örökké elvarázsol. Számomra felettébb furcsa és meglepő, hogy még mindig sokan vannak, akik félnek a repüléstől, holott az egész utazás nem kevésbé veszélyesebb, mint az élet bármely pillanata, amit nem veszünk észre. Ha becsukom a szemem és csak arra koncentrálok, hogy alattam csak a levegő, hallgatom a motor zúgását és a rádión kommunikáló emberek hangját, olyan hatalmába kerít ez az extázis, mint az első szerelem, amitől – nem véletlenül – a felhők felett érezzük magunkat.
Ugyanolyan pillangókat érzek a hasamban, mint amikor Életem Szerelme rám néz, ugyanolyan csodálattal és egyben félelemmel gondolok a jövőre és ugyanolyan szerelemmel gondolok a percekre, amiket együtt átéltünk. Szerencsés dolog talán, hogy a szárnyalás számomra egyszerre szerelem, hobbi és (remélhetőleg) hivatás is (lesz egyszer), hiszen ez egy olyan dolog, amit az ember soha nem tud megunni: mindig más a táj, más az évszak, más az idő, mások a felhők, minden teljesen más és megismételhetetlen. Telis-tele kihívásokkal, félelemmel, veszéllyel, pont, mint egy boldog szerelmi kapcsolat: megéri küzdeni azért a pár boldog és feledhetetlen percért, óráért, napért…
Derecskey Veronika
Tipp: Ha Te is szeretnéd egy régóta dédelgetett álmodat valóra váltani vagy csak egyszerűen úgy érzed változásra van szükséged, csapatunkkal az oldaladon csak a képzelet szabhat határt céljaidnak. Ismerj meg Bennünket >> tovább
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: