Szerencsés embernek mondhatom magam, hiszen az élet mindig úgy hozta (és hozza is majd még, remélem), hogy az egész életem egy utazás. Nem rég ismét rám mosolygott a szerencse: a születésnapom utáni teljes hétvégét Genfben, a gyönyörű svájci városban tölthettem. Ősszel különösen szép és megnyugtató élmény a hömpölygő belvárosban sétálgatni és gyönyörködni a sárguló falevelekben. Többet nem is kívánhattam volna, talán csak egy kicsivel jobb időt, ugyanis pont ezen a hétvégén köszöntött be az ősz Svájcban is…
Nem is baj, legalább találtam elég jó okot arra, hogy végre betérhessek egy hangulatos kis kávézóba, ugyanis a város telis-tele jobbnál jobb pékségekkel, cukrászdákkal, én pedig bármikor kapható vagyok egy finom sütire (nem csak sütni szeretem őket, enni is! J). A hűvös, nyirkos idő persze melengető ízeket kíván, én pedig alig tudtam választani, mit ennék legszívesebben, a fahéjas kávécsodák illata pedig egyenesen rabul ejtette édességimádó szívemet. Ebben a városban, nem egyedi vagy ritka dolog kellemes reggelivel kezdeni a napot, egy belvárosi üzletben: friss hírekkel teli újság a kézben, gőzölgő kávé vagy forró csoki és ropogós, édes péksütemény lekvárral vagy mézzel – egy ilyen kezdés után csak jó lehet a napom, még az időjárás morcossága sem ronthat a kedvemen!
A pékségek, teázók itt rendszerint elég sűrűn érik egymást, s mivel az árak is viszonylag egyformák, csak az eladó-felszolgáló kedvessége segíthet kiválasztani a tökéletes helyet a tökéletes őszi reggelihez. Órákig csak kapkodtam a fejem, s a nagy tanácstalanságban annyira megéheztem, hogy végül a legközelebbi, a város központjától ugyan kissé kieső helyet választottam, de végül nem bántam meg.
Nekem még sikerült szerencsésen és szárazon megúszni a szeszélyes időjárás viccelődését, de épphogy helyet foglaltam, eleredt az eső. Míg én bent ücsörögtem, odakint az utcán színesebbnél színesebb és érdekesebbnél érdekesebb ernyők kerültek elő a dolgozni induló svájci emberek táskájából, így teljesen olyan volt, mintha valaki felülről kiszínezte volna az utcát. Egészen elvarázsolt a nyüzsgő, vizes város látványa… Olyannyira belemerültem a bámészkodásba, hogy szinte alig vettem észre, ahogy egy fiatalember kedvesen, mosolygósan (épp csak akkor menekült be az eső elől) tökéletes francia kiejtéssel megkérdezi tőlem, leülhet-e mellém…. Miért is ne? Örültem, hogy megoszthatom a finom élményt valakivel: pont, mintha otthon tértem volna be egy kávéra a barátaimmal egy hűvös őszi estén…
Írta: Derecskey Veronika
Tipp: Bár svájci csoki receptünk nincs, de Riedl Annamária gasztro bloggertől, a Style of Smile privát chef-jétől eredeti olasz tiramisu és egyéb ítáliai finomságok receptjét és elkészítését lesheted el, akár saját otthonodban>> tovább
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: