Mikor az ember először vetemedik arra, hogy párját nem csak az életben, de a lakásában is maga mellett szeretné tudni, annak több oka lehet. És most nem csak arra gondolok, hogy nem kíván már tovább túratáskával érkezni a randi helyszínére: szépítkező szerekkel, kozmetikumokkal, ruhákkal jól megpakolva…
Egy nő életében talán kevés jobb dolog létezik, mint az első „Szeretlek”, attól az embertől, akit tényleg a legjobban… Van, aki többször kimondja, ok és háttér érzelmek nélkül, van, aki sosem mondja ki, csak érzi, és van, aki csak okkal, ritkán, de heves érzelmekkel átszőve. Én az utóbbi típushoz tartozom, számomra a legnagyobb mérföldkövet mégis a kapcsolat következő szintjének elérése jelenti: az összeköltözés.
Mikor az ember először vetemedik arra, hogy párját nem csak az életben, de a lakásában is maga mellett szeretné tudni, annak több oka lehet. Nemcsak az, hogy nem kíván már tovább túratáskával érkezni a randi helyszínére: szépítkező szerekkel, kozmetikumokkal, ruhákkal jól megpakolva, sokkal inkább, hogy egy szerelmes nő képtelen már azzal a tudattal élni nap, mint nap, hogy eljön az idő, amikor búcsúzni kell. Jó érezni a másik hiányát, rágondolni a nap legkülönösebb részeiben és szituációiban, de az együttlakást, a közös élet elindítását nem pótolhatja semmi sem.
Csodálatos a tervezgetés, a „hova kerülnek az én bútoraim, a te bútoraid’ veszekedések, a kibékülés utáni édes összebújás, és annak nyugtázása, hogy az összebútorozás igenis jó ötlet volt.
A legnehezebb dolog ugyanakkor feladni a függetlenségünket. Amit eddig egyedül csináltunk, azokban a dolgokban nagy valószínűséggel lesz már társunk, ha akarjuk, ha nem, együtt fogjuk megoldani a felmerülő problémákat és együtt fogunk örülni a nehezen megtalált megoldásoknak.
Igen, hiszem, hogy létezik olyan mindent elsöprő szerelem, amely minden súrlódás ellenére is csak nő, erősíti a két ember közt létrejött köteléket, képes megváltoztatni, és jó irányba terelni, jóllehet ezt észrevenni a mindennapokban igencsak kemény feladat. Sokszor nem tudom eldönteni, mi a nehezebb: a másik hibáival való megbarátkozás vagy a sajátjaink megváltoztatása, mindenesetre mindkettő feltétele annak, hogy a kapcsolat a „nagybetűs Életben” is működni tudjon. Nincs tökéletes kapcsolat, csak megértő, szerető és alkalmazkodó pár egy szépen berendezett kellemes szerelmi fészekben, egységben. A veszekedések, szerelmi civakodások pedig,- melyek minden bizonnyal jó sűrűn elő fognak fordulni, főleg a „mézes hetek” elteltével-, ha még érezni nem is mindig ezt érezzük, de csak a kapcsolatot építik.
Az első együtt lakott év (vagy inkább hét év?!) után pedig már sok meglepetés nem érhet, legfeljebb egy gyönyörű eljegyzési gyűrű romantikus lánykéréssel kombinálva… 😉
Írta: Derecskey Veronika
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: