SMILE – Szingli kontra társfüggő?!

• Style of Smile
• 2013. november 14. csütörtök

A “szingliség” mára már olyan, mint egyfajta klikkesedés: besorolás, egy elfogadott kapcsolati státusz. Ellenpólusként talán épp a megbélyegzéstől való félelem okán megjelent a kapcsolatfüggő-lét: mely egyeseknél egyenlő a szenvedélybetegséggel, nem tudsz róla leállni, előbb vagy utóbb kóros társfüggő leszel.

Szabadszellemű Szinglik

Nagymamáink korában, ha valaki 20 év fölött még szingli volt, már vénlánynak számított. De a kapcsolatok a régi időkben nem feltétlenül szerelemből, mint inkább érdekből születtek… Napjainkban viszont egyre többen élvezik azt, ha egyedülállók. Sokan ilyenkor bontakoznak ki igazán, és egy kapcsolat helyett másra szentelik az idejüket és az energiájukat. Míg a férfiaknál a magányos farkasok talán a sportban találják meg önmagukat, addig a gyengébbik nem, pár nélkül talál vissza önmagához, és így születnek a független, magabiztos nők. A nagy többség pont azért akar egyedül lenni, mert nem akar, vagy nem tud máshoz igazodni.

Sokan egyenesen teherként élnek meg egy kapcsolatot, úgy érzik párjuktól támogatás és biztatás helyett sok esetben csak üres szavakat hallanak. Szingliként mindenki a maga ura és sikert-sikerre halmozva egyedül tör felfelé a csúcsra.

Így a szingliség bár nem betegség, mégis egyre több áldozatot követel, apránként megfertőzve az egész világot és átvéve az uralmat, a karrier rögös útvesztőire terelve az emberiséget…

Na de mi történik azokkal, akik képtelenek az egyedüllétre és megszállottként róják a társasági élet köreit vagy a társkereső portálok rabjaivá válva őrültként kattintgatnak a Nagy Ő-re várva?

Telhetetlen Társkórosok

Megesik néha, hogy nem tudunk meglenni pár nélkül, valami láthatatlan erő mágnesként húz a másik félhez. Ha az egyik kapcsolatnak vége, zsupsz, már jöhet is a következő, és szusszanásnyi szünetet sem hagyunk magunknak arra, hogy talán egy kicsit átgondoljuk a dolgainkat. Egyesek szerint ez már betegség, mások szerint rossz szokás, az is lehet, hogy csak megszokás az, hogy mellettünk van valaki. Biztonságérzetet nyújt, testileg, lelkileg, vagy netán anyagilag. Egy biztos, az egymást követő sármőrök és bombanők közös tulajdonsága: tudunk tőlük függeni. Nem kell önálló döntést hoznunk, vagy épp ha kedvünk tartja, házi mamusznak is használhatjuk őket. Végül is bármelyik formát is választjuk, nekünk kifizetődő, mert mi boldogok vagyunk, vagy ha mégsem, akkor úgy teszünk.

Görcsösen kapaszkodunk beléjük, mert nem tudunk és nem is akarunk egyedül lenni. Így hát, amíg csak tehetjük, piócaként tapadunk rájuk, és nem adunk nekik egérutat, sem pedig bármely más menekülési útvonalat.

Az tuti, hogy a szingli módi továbbra sem megy ki a divatból és a kapcsolatfüggők sem akarnak még elvonóra menni… Előítéletek, szúrós megjegyzések pedig mindig is lesznek, ám, hogy melyik út a járhatóbb, azt döntse el mindenki maga.

Kovács Kitti

—

Ha tetszett a bejegyzés, köszönjük, ha megosztod másokkal is. További inspirációért,

plusz tartalmakért kövess bennünket Facebook oldalunkon is, melyet ide kattintva érhetsz el,

vagy látogasd meg weboldalunkat: