Egy nő a főztjével hódít, a mosolyával megbabonáz, az eszével nyeri meg a csatát és néha a szeme mindent elárul. Ám legtöbbször feltesz egy álarcot, és kedve szerint cserélgeti: ha kedve úgy tartja, nem mutatja, mi játszódik a színfalak mögött. Vannak, akik gyengének hiszik, valójában azonban a legtöbb törékeny nőben egy harcias amazon lakozik. Na de kezdjük az elején!
Képzelj el egy parányi ruhaboltot, ahol épp szezonközi leértékelés van. Egy órát várakozol az ajtó előtt a fogcsikorgató hidegben a nyitásra várva. Már akkor elkezdődik a zűrzavar, kiabálás. Aztán megérkezik egy busz és miután még több ember tódul feléd, önkénytelenül pingvin üzemmódra kapcsolsz, hiszen csak így tudsz arrébb totyogni, hogy levegőt vegyél. Az oxigénért folytatott manőverezés közben a sáladdal betekered az arcod: úgy nézel ki, mint egy arab kalifa. Miért? A válasz egyszerű: hogy ne fulladj meg a cigarettafüsttől és ne engedj be még több szétköhögött bacilust. Mikor épp azt mérlegeled, tulajdonképpen megér-e az egész ekkora felhajtást egyszer csak arra leszel figyelmes, hogy a sor kettéválik, berohan két eladó. Nyomulnak előre az emberek, de hiába; a fejük az üvegen koppan, még mindig van tíz perc… A hidegtől reszketve állsz a sorban, az idő csak vánszorog, levegő fogyóban.
Egyszerre kinyílik az ajtó és mintha teleportálnál, hirtelen már bent is vagy, pár borda ide-vagy oda, nem számít! Gyorsan rohansz a táskák felé, de két nőnemű épp hiúzként veti rá magát az egyik gyöngyszemre. Kissé lelombozva immár csak araszolsz, megbotlasz egy hatalmas zsákban, különös félelem lesz úrrá rajtad. Körülnézel és mintha állatkertben lennél: a ruha tényleg öltöztet!
Pávák illegetik magukat az egyik tükör előtt, úgy fest nincsenek megelégedve magukkal. Nem úgy, mint az a néhány papagáj, akik vigyorral a képükön szedegetik össze a földre lezuhant ruhadarabokat. A divatmajmok sora végtelen, egyesek szinte vért izzadva zsebelik be a zsákmányt, rúgnak, harapnak, karmolnak, ha szükséges. Végül jobbnak látod, ha üres kézzel, de emelt fővel távozol…
A ruhákért vívott csata csak egy a mindennapi küzdelmek sorában:
számos, jóval fajsúlyosabb nehézséggel kell szembenéznünk nap, mint nap. Mi nők nem a számítógépes játékok csataterein nyerünk háborút. Mi éles helyzetekben, foggal, körömmel harcolunk, azért ami a miénk. Családért, barátokért, szeretteinkért, otthonunkért: anyatigrisként oltalmazzuk gyermekünket és ha a hőn szeretett férfira más is kiveti hálóját, azonnal közbelépünk – ám ez csak pár példa a csatáink hosszú sorából miközben tudatosan előretörünk, hogy megálljt parancsoljunk a tévképzeteknek és megmutassuk a világnak, a látszat néha csal: a gyengébbik nem, bizony nem gyenge!
Kovács Kitti
—
Ha tetszett a bejegyzés, köszönjük, ha megosztod másokkal is. További inspirációért,
plusz tartalmakért kövess bennünket Facebook oldalunkon is, melyet ide kattintva érhetsz el,
vagy látogasd meg weboldalunkat:
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: