Önfeledt, kiteljesedett élet, gyönyör, harmonikus családi háttér, karrier, álomférj/feleség, valahol mind erre vágyunk. De mi van akkor, ha a nem nyomják kezünkbe a boldogság-bónuszt útlevélként a Földi létbe? Mit kezdünk az életünkkel, ha a világ előítéletei paradigmaként írják lelkünkbe a kishitűség érzését?!
Különös emberi (egyesek szerint inkább csak magyar) tulajdonság, de valamiért szeretünk a keserűségben, a kudarc élményekben tobzódni. Elragadtatva magunkat a boldogtalanságban, divatos depresszióban elmerülve nyalogatjuk a már rég behegedt sebeinket is a végtelenségig egymást túllicitálva a keserűségben.
Elfogy a lendület, padlót fogunk: egyszerűbb ülni és tétlenül nézni, ahogy felkel majd lemegy a Nap. Telnek az órák, a napok és látszólag minden megy, ahogy kell: a Föld is forog tovább… “fölösleges” tennünk bármit is, hiszen a világ látszólag nélkülünk is működik.
Éreztél már hasonlóan? Gondoltad már, hogy nincs értelme tovább küzdeni a célokért, hogy feladod, hiszen nem vagy rá képes?!
Hogy jön ide a címadó 20 perc?! A válasz Nick és Eduardo Verastegui mexikói színész Pillangó Cirkusz című díjnyertes rövidfilmje.
A 20 perces alkotás az év minden napján, de talán most a karácsonyi készülődésben különösen fontos üzenetet hordoz: szívmelengető útravaló az élethez, az önmagunkba és másokba vetett hit és a szeretet erejéről.
“Döntést kellett hoznom, hogy mérges legyek-e Istenre azért, amim NINCS,
vagy hálás, azért amim VAN.”
Nick Vujicic
Koós Petra
—
Ha tetszett a bejegyzés, köszönjük, ha megosztod másokkal is. További inspirációért,
plusz tartalmakért kövess bennünket Facebook oldalunkon is, melyet ide kattintva érhetsz el,
vagy látogasd meg weboldalunkat:
