Azt mondják a Nők a Vénuszról, a Férfiak a Marsról jöttek… Félúton, a Föld nevű bolygó egy csendes szegletében ezúttal rendhagyó formában próbálkozunk megfejteni mit akar, hogyan gondolkozik a másik nem. Vajon mit gondol egy férfi a csábításról, szexről, párkapcsolatról?
– Nem attól leszek férfi, hogy minden nőt ágyba viszek, akit tudok, hanem attól, hogy azt a nőt akit szeretek, igyekszem maximálisan kielégíteni.
– Na és szexistennő vagy amolyan anyuci legyen az a nő?
– Szerintem nem feltétlenül zárja ki a kettő egymást. De a mérleg elbillen mindig valamerre. Ha például benned megvan mindkettő, akkor szólj 😉
– Nem játszom ki a kártyáimat ilyen hamar!
– Hamar? Ez már a harmadik randevúnk…
– Neked ez randevú?!
– Nem… ha annak venném, akkor nem így viselkednék.
– Hanem hogyan?
– Nem játszom ki a kártyáimat ilyen hamar.
– Ügyes… Na de vissza a témánkhoz: mindkét típust kedveled?
– Igen, bár a komolyabb kapcsolataimban, azok a nők akiket szerettem, nem voltak egyik variáció képviselői sem. Mármint biztos vagyok benne, hogy nagyszerű anyák lennének, vagy lesznek, de felettem sosem próbáltak meg anyáskodni.
– Igényelted volna?
– Igen és szerintem minden férfi igényli időnként. Nem szeretem a statisztikákat, de Magyarországon azok a férfiak élnek legtovább akikről gondoskodik a párjuk. Az sem véletlen, hogy jóval több férfi hajléktalan van, mint nő. Nem teljesen idevágó dolog, de még mindig nagyon sok férfi állítja, hogy a nőnek a konyhában a helye meg a gyerek mellett, ha van és ennyi. Én ezzel nem értek egyet, én semmiképpen sem állnék a párom útjába, ha őt ugyanúgy érdekelné az a bizonyos önmegvalósítás is. Az embereknek mindig minden kell és azonnal. Mindig pontot akarunk tenni a dolgok végére. Meg akarjuk mondani a frankót, hogy egyszerű legyen. Nem adjuk meg magunknak a szellemi fejlődés lehetőségét és így sokszor a párunkba is belefolytjuk a benne rejlő tehetséget és egyéb nagyszerű dolgokat. Nagy hiba.
– Most épp melyik típus mellé tennéd le a voksodat?
– Nagyon örülök, hogy szerepelt a kérdésben a “jelenleg”. Jó kérdés. Bár ezek csupán sztereotípiák, rendben, belemegyek a játékba. Jelenleg az anya típusra szavaznék, de bontsuk ki mindkettőt. Milyen is egy szexistennő? Egy dekoratív, vagy akár provokatív külsejű nő, igazi rock n’ roll érzéssel, tele energiával, aki bármikor, bárhol belenyúl a nadrágomba és minden adandó alkalommal a fülembe súgja, hogy “Kapj el!” ? És minden trükköt ismer, hogy felizgasson? Hát így végiggondolva, mégis inkább a szexistennőre szavaznék.
– Micsoda meglepő fordulat.
– Érzem a cinizmust. Viccet félretéve… bontsuk ki a másik típust is. Ez már kicsit bonyolultabb. Szerintem ez részben azon is múlik, hogy a férfi milyen kapcsolatban volt, vagy van az édesanyjával. Én személy szerint nagyon szerencsés vagyok, mert Édesanyám a legjobb barátom. Ebből arra lehetne következtetni, hogy senki nem veheti át a helyét és hogy a páromtól már nem hiányzik az anyáskodás, de ez nem így van. Sok férfi keresi az édesanyját a nőkben. Nem szeretnék Freud-i mélységekbe belemenni, maradjunk abban egyszerűen jól esik a törődés, de ez nem összetévesztendő a zrikálással.
– Oké, kibontottuk mindkét típust. Tegyük mérlegre. Mit választanál?
– Nehéz döntés… nem úszom meg?
– Nem bizony.
– Jó, akkor az anyuci típus.
– Ismét fordult a kocka…
– Igen, mert eszembe jutott egy lány és ez végleg eldöntötte a kérdést.
– Halljuk a sztorit.
– Ezzel a lánnyal egyéjszakás kalandnak indult a kapcsolatunk. Életem legemlékezetesebb aktusa volt. Ő volt a szexistennő. Találkozgattunk, néha jutott idő egy kis ismerkedésre is és hamar kiderült, hogy egy nagyon értelmes, intelligens lánnyal van dolgom, akiben láttam az anyatípust is.
– Jól hangzik.
– Igen, nagyon jól hangzik, de… mert ugye, mindig van egy de… ő állandóan szexelni akart. Egy fél filmet sem lehetett végignézni. Vagy normálisan elbeszélgetni.
– Tehát mi lett a kapcsolat sorsa?
– Akkor elváltak útjaink, de tartjuk a kapcsolatot. Ez már lassan tíz éve történt, ettől függetlenül mai napig jó barátságot ápolunk. És nagyon jókat beszélgetünk.
– Ezek szerint van barátság férfi és nő között?
– Szinte lehetetlennek tartom.
– Ez most csak nekem tűnik ellentmondásosnak?!
– Mondom szinte…
Folytatása következik…
