Már az oviban szerelmesek vagyunk… mert szép a szeme, a haja, megfogta a kezem vagy velem játszott egész nap. Boldogan meséljük mindenkinek, mit sem törődve azzal, hogy csak mosolyognak rajtunk. Általában tinédzser korban megismerkedünk az első nagy szerelemmel, amikor szó szerint rózsaszínben látjuk a világot és pillangók vibrálnak a gyomrunkban pusztán csak attól, ha rágondolunk…
Ebben a korban már sok mindenkivel nem osztjuk meg gondolatainkat, érzéseinket, hiszen úgy sem értik meg, ha pedig nem látjak ugyanolyan rózsaszínnek a világot, akkor meg minek is beszelni róla. Ez a szerelem rendszerint eltart 3-4 évig…amíg a kémia tökéletesen működik.
Ezt követően, akik a biztonságra törekednek megpecsételik kapcsolatukat egy házassággal… és igyekeznek tudatosan megfelelni a házasság intézményének és a családi elvárásoknak. A többiek pedig tudomásul veszik, hogy elmúlt a szerelem és elengedve egymás kezét, jobb esetben barátságban elválva keresik a boldogságot újból és újból…persze időközben vannak akik révbe érnek, rátalálnak párjukra, de sokan éveken keresztül csak próbálkoznak.
Míg egyszer csak észreveszik, hogy többé már nem is próbálkoznak,
nem lépnek már be olyan könnyen egy kapcsolatba…
Vajon miért:
- tudja, hogy mindig azonos típushoz vonzódik
- ezért azonos hibákkal találkozik, melyeket nem igazán tud tolerálni
- már nincs kedve úgy elkezdeni egy kapcsolatot, hogy majd megváltoztatom ezt vagy azt… hiszen tudja, hogy csak hiú ábránd
- eddigi kapcsolataiban sikerült az érzelmi skála minden fokát intenzíven megélni és hát valljuk be: nem mindegyik stáció annyira mámorító.
Így aztán a legegyszerűbb szinglinek maradni és bármely ezzel kapcsolatos kérdést bőszen lereagálni azzal, hogy nincs is szüksége kapcsolatra… hiszen így legalább szabadon, minden kötelezettség nélkül élheti az életét.
Mellesleg ez valóban így van, hiszen a szabadság mindennél fontosabb… ugyanakkor ezzel sikerül kilőni nem csak a negatív megéléseket, hanem a kiegyensúlyozott pillanatokat is.
A spiritualizmus elméletéből kiindulva, ha mindig hasonló feladatot kapunk az élettől, ennek egyetlen oka van, hogy még mindig nem bírtuk megoldani és újból és újból ugyanazokat a hibákat követjük el… Tehát, nem a menekülés a megoldás, hanem az, hogy ne úgy kezeljük az életeseményeket, ahogy eddig, hanem a tapasztalatoknak köszönhetően más úton jussunk el a megoldáshoz… vagyis csináljunk egy kis szoftver frissítést.
Merjük elhinni, hogy a már ismert szituációkból képesek vagyunk olyan helyzetet teremteni, mely által gyökeresen meg tudjuk változtatni az életesemények alakulását és kiléphetünk a mókuskerékből…
Albert Einsten mondta:
“Az őrület definíciója: Ha ugyanazt a dolgot újra és újra megtesszük , de mindig eltérő eredményt várunk ”
Ennek tükrében, ha jobban belegondolunk, amikor annyira bölcsnek érezzük magunkat életünk megtapasztalásaitól és a levont konzekvenciáktól… semmi más nem történik, mindössze az őrület mókuskerekében forgunk… 😉
Jeremiás Katalin
—
Ha tetszett a bejegyzés, köszönjük, ha megosztod másokkal is. További inspirációért,
plusz tartalmakért kövess bennünket Facebook oldalunkon is, melyet ide kattintva érhetsz el,
vagy látogasd meg weboldalunkat:
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: