"...aki nem öregszik, az meghalt."

 Régóta töröm az agyam, lesz-e olyan periódusa az életemnek, amikor emelt fővel felvállalom a korom, mint amikor büszke voltam erre… 

38 évesen megállt az idő és bárki ” aljas” módon meg merte kérdezni a koromat,  automatikusan vágtam rá, hogy 38… sokszor már hivatalos helyen rendesen el kellett gondolkodnom , valójában mennyi is vagyok… Mivel  senkit nem zavart , így maradtam ennyi jó pár éven keresztül.

Persze a valóság fojtogatott. Utálok hazudni, de azt a mérhetetlen szánalmat és mustrát még jobban, ami az emberek arcáról tükröződik, amikor azt mondják, ” Ó igen ?! Nem is látszik rajtad…”

Nem régen hallottam valakitől “aki nem öregszik, az meghalt.”

Ekkor kattant valami bennem… és meggyőződéssel szakadt ki belőlem a gondolat valóságtartalma, hiszen valóban boldog vagyok attól, hogy én ezt megélhettem és így, ahogy idáig jutottam.

Hiú vagyok, mint a nők többsége és függetlenül attól, hogy az aktív sport után, egész életemben plusz-mínusz 5 kg-val játszadoztam, mégis azt gondolom egyszerű alap dolgokkal,  némi akaraterővel képes az ember mentális és fizikai frissességet megtartani.

Így felmerül  a kérdés, hogy valójában akkor mi is az, amit szégyel?

Elég sokáig tartott, míg rájöttem… az emberek meglepettsége, mustrálgatása a zavaró, mivel egy  hasonló korú embertől más megjelenés az elfogadott. Hiszen valljuk be sokan élnek úgy, hogy

• … már harminc vagyok, ha felkúszott pár kiló, az természetes.
• … már szültem egy gyereket és ez természetes.
• … anyám, apám túlsúlyos, így hát logikus, hogy én is az vagyok.
• … rengeteget dolgozom, nincs időm magammal foglalkozni.

Aztán van aki, soha életében nem sportolt, vagy egyáltalán nem foglalkozik a ráncok megjelenésével vagy a másik véglet: torz külsőt kölcsönző drága beavatkozásokat vesz igénybe…és most itt nem beszélnék az abszolút igénytelenségről és nemtörődömségről… mint pl. sminkben elalvás, vagy éppen lefekvés fogmosás nélkül…stb.

Sokan gondolják úgy, hogy a fiatalságot szépséget csak a sztárok engedhetik meg maguknak hosszútávon. Ez nem igaz…
Nem csak sablon, hanem valós tartalma van annak a mondatnak, hogy a szépség belülről fakad.

Részt vehetünk akármilyen szépészeti beavatkozáson, ha szomorúak és életuntak vagyunk ez a rezgés kiül az arcra ,a testre, mely  mások számára is  felismerhetővé és szánalmassá válik. Nem véletlen,  hogy általában a mindig jó kedélyű, pozitív beállítottságú embereknek van nagyobb baráti köre, ők a sikeresebbek az üzleti életben, hiszen mindannyian mágnesként vonzódunk a jó, a siker felé és taszítjuk, elkerüljük a keserűséget.

Több tanulmány is leírta, az emberi szervezet 120 évre lett kitalálva, csak nekünk sikerült sok féle materiális tényezőt ügyesen  “alkalmazni” annak érdekeben, hogy 70-80 évesen már a kaszásra gondolunk – mondván, ki tudja mennyi van meg hátra… Egyszer valóban lejár mindenki mandátuma e földi létben, de hiszem, hogy nem törvényszerű  csoszogva és meggörnyedve távozni.Tény sokszor nagyon fincsi kajákat kell elutasítani… de meghálálja magát, hiszen aki ismeri, az tudja milyen jó érzés az elégedettség  az önsajnálattal, siránkozással vagy mélabús megbékéléssel szemben.

Én is voltam teljesen padlón, ha ez nem így lett volna, talán meg sem születnek ezek a sorok… de pontosan ezek az érzések kellettek ahhoz, hogy ráébredjek, hogyan tud az ember a legmélyebb gödörből felállni és testi-lelki épségét korát meghazudtolóan újjáépíteni.

Megismertem, milyen az, aki tele van gondokkal, szorongásokkal… megismertem magam, milyen az arcom a testem, amikor a megoldhatatlan gondnak tűnő problémák teljesen lenyomnak és lehetőségem volt végignézni saját magam, amikor azon dolgoztam, hogy visszataláljak az életemhez.

Sikerült… amitől nagyon boldog vagyok…

Eleinte nagyon rosszul estek a rosszindulatú beszólások… természetesen hölgyektől. Mára képes voltam ezt az érzést megváltoztatni és jókedvűen fürödni a rosszindulatban… hiszen mindez azt az információt küldi számomra, hogy valamit jól csinálok.

Sokszor motyogtam, mikor valaki azt mondta, hogy az életiskolájába járt, azonban rájöttem, hogy létezik és ha valaki nem képes a mások hibájából tanulni, akkor megfincogtatja az élet kellőképpen… volt igazán negatív pesszimista periódusom is, amikor mindenhez abszolút negatívan álltam  és csak a nehézségeket vettem észre… persze úgy gondolva, hogy én csak reális vagyok.

Visszagondolva igazából mindössze csak arra vártam, hogy valaki meggyőzzön az ellentétéről… nos nem győzött meg senki… egyedül jöttem rá, hogy a nehézségekben is a lehetőségeket meglátva tudok igazán boldog lenni.

Rájöttem  az életben pont az a szép, hogy folyamatos feladatokat támaszt elénk és ha nem a kínlódást látjuk, hanem a megoldáson törjük magunkat, legyen az betegség, egzisztenciális kérdés vagy párkapcsolat, a megoldás valóban nem várat sokáig… és máris ott az öröm és elégedettség érzés, amely frissen és fiatalon tart.

Azt vallom, hogy az Univerzum megteremtette számunkra azokat az alap dolgokat melyekkel meg tudjuk fiatalságunkat őrizni fizikai és lelki síkon egyaránt. Fizikai: pl. olyan  egyszerű dolgok mint a hidegvizes reggeli mosakodás, hidratálás… tusolás közben testradírozás… és természetesen a mozgás, a sport.

Lehet, hogy csak nekem feltűnő, mert tudatosan figyelem, de óriási különbség van fizikális megjelenésükben és mentális megnyilvánulásukban azoknak az embereknek, akik soha életükben nem sportoltak azokkal szemben, akiknek mindig volt, van igényük a mozgásra.

Ezek nem nagy dolgok mindenki meg tudja csinálni, így ennél fontosabbak a belső érzések, melyek széppé vagy szánalmassá tesznek.

Figyelem és látom, hogy sokaknak szinte kifejezetten jól áll a ránc, ha egy kicsit érettebb az arca.

Tulajdonképpen a gond a lenyomatokkal, gyűrődésekkel van az arcon és testen, mely évek hosszú során térképként jelenik meg a vonásokon és nem látjuk át tudatosan, de érzékeljük, hogy az illetőt megviselték az életfeladatai  és ez az, ami nem vonzó sőt taszító esetenként szánalmat kiváltó.

Számomra a legkézenfekvőbb példa: a szerelem mint tudjuk nem korhoz kötött. Biztos mindenki találkozott már olyanokkal, akik érett fejjel éltek át a szerelmet… Öröm rájuk nézni, éveket fiatalodnak, csillog a szemük, a vonások kisimulnak… és fantasztikus kisugárzásuk van. Egyszerűen megváltoznak a rezgések, hormonok, melyeknek észrevehető lenyomata van a testen.

Többször voltam részese akaratom ellenére is, hogy fényképalbumokat kellett végignéznem és mindamellett, hogy annyira nem rajongtam érte egy nagyon érdekes dologra figyeltem fel: fiatal korban, azt leszámítva, hogy nincsenek ráncok… mindenki nagyon viccesen néz ki -mint szokták  mondani: “De hülyén néztem ki!”

Aztán, ahogy haladunk a korral és beérünk, a vonásaink annál rendezettebbek vonzóbbak, izgalmasabbak.

Nagyon régen figyelem az embereket tudatosan. Látom, hiszem és tapasztalom, hogy a legszebbek érett korban tudunk lenni, amennyiben megvan a vitalitás, igény a frissességre és valóban az élet szép dolgaiban hiszünk és nem a negatív történéseken kattogunk.

Fiatal korunkhoz képest már jóval higgadtabbak , bölcsebbek vagyunk  és ha ez együttjár vitalitással, pozitív életvidám kisugárzással, nem kesergünk a fiatal évekért, nem punnyadunk bele a hétköznapokba,  akkor tudjuk igazán élvezni az életet tapasztalásainknak köszönhetően, hiszen most értünk be.

Jeremiás Katalin

www.prana-gyogyaszat.hu