Kamasz korban számtalanszor halljuk azt a mondatot, hogy “viselkedj természetesen”. Ezzel az égvilágon semmi baj nem lenne ha gyerekkorunkban nem lettünk volna arra kényszerítve, hogy mindent az elvárásoknak megfelelően csináljunk: Ne tedd ezt vagy azt…. Ne csinálj így vagy úgy… Jajj, te ezt még nem tudhatod… stb.
Észre sem vesszük, akarva-akaratlanul kialakul egy mechanizmus agyunkban, miszerint mindig jobbnak szeretnénk látszani,mint amilyennek gondoljuk magunkat.Így aztán olyan természetellenes viselkedési formákat veszünk fel, melyekről meg vagyunk győződve, hogy célravezetőek és észre sem vesszük annak visszásságát.
Vannak olyan hölgyek, akik úgy gondolják ha “nyávogva” beszélnek , védtelen oltalmazásra szoruló hölgyként tündökölhetnek.
A férfiaknál pedig a leggyakoribb a hadarás vagy épp ellenkezőleg: képtelenség kommunikációra sarkallni, mert az igenen és a nemen kívül nem hajlandó többet megmutatni magából.
Sokan vannak, akiknek meggyőződése ha bárkivel találkoznak, folyamatosan beszélniük kell, gondolván egyébként unalmassá válhatnak… ők az un. energiavámpírok.
Már-már szinte ritkaságnak számít ha valaki kimért, mosolygós, higgadt stílusban esetleg némi humorral fűszerezve a másik szemébe nézve képes már az első alkalommal kommunikálni.
Belegondolva ugyanakkor sokkal egyszerűbb valóban higgadtan önmagunkat adni – kell vagy nem kell alapon – mivel a természetesség mindenki számára vonzóbb, nyugtatóbb, szimpatikusabb.
Az un. műviselkedés rengeteg energiát emészt fel,áttetsző, nagyon hamar észrevehető- még ha ennek az ellenkezőjét is gondoljuk – és rendkívül lehangoló, kiábrándító tud lenni.
Jeremiás Katalin
—
Tetszett a bejegyzés? Köszönjük, ha megosztod másokkal is. Plusz tartalmakért kövess bennünket Facebook oldalunkon is, melyet ide kattintva érhetsz el, vagy látogasd meg weboldalunkat:
Kommentek