Mindig is irigyeltem az olyan párokat, akiknek ezzel nem volt gondjuk, mert közös baráti társaságuk volt, jelen tudtak lenni minden eseményen, bulin, közösen. Nekem mindig hadakoznom kellett a barátnőim barátaival, vagy a barátaim barátnőivel. Valljuk be, senkinek sem esik jól, ha leültetik a kispadra. Interjú egy férfivel / V. A barátaink kontra a párunk…
– Nagy dilemma? – Ezt én szinte lehetetlennek tartom. Mindig is irigyeltem az olyan párokat, akiknek ezzel nem volt gondjuk, mert közös baráti társaságuk volt, jelen tudtak lenni minden eseményen, bulin, közösen. Nekem mindig hadakoznom kellett a barátnőim barátaival, vagy a barátaim barátnőivel. Valljuk be, senkinek sem esik jól, ha leültetik a kispadra. Sokféle szituval találkoztam, többféle felállásban.
– Ezt fejtsd ki légy szíves.
– Bevallom őszintén, sokszor én voltam az, aki képtelen volt éretten kezelni a problémát, de ha például elmegyek egy barátommal meginni egy italt valahova és a barátnője odajön direktbe veszekedni és jelenetet rendezni nyilvánosan… na az nálam is kiveri a biztosítékot, még ha oka is van rá. Sose értettem, hogy egyes embereknek miért kell közönség a veszekedéshez.
– Igen, ez kellemetlen. Hogyan reagáltad le ezt az esetet?
– Tartok tőle, hogy eloszlatnám a szimpátiádat, ha elmondanám.
– Ki mondta, hogy szimpatikus vagy?
– Sosem kímélsz.
– Kellene?!
– Ezt bóknak veszem. Valóban nem kell kímélned, ahogy jól esik. Tudod, kizárólag azért tudok állást foglalni a témáinkban, mert rengeteg hibát elkövettem. Sok esetben nem kíméltek és én sem kíméltem másokat. A szerelem és a férfi-nő kapcsolatok fájdalmasak tudnak lenni, ezt mindenki tudja, még egy taknyos kölyök is, aki “szerelmes” az általános iskola legszebb kislányába, de az észre sem veszi.
– Ezt is átélted?
– Természetesen.
– Na, térjünk vissza az eredeti gondolatmenethez.
– Oké… szóval vannak azok a párok, akiknél nem áll fent ez az egyensúlykeresés probléma. De azért ezekben az esetekben is előfordulhat, hogy az egyik fél alárendeli magát a másiknak. 
Itt megint csak elfojtott érzések fognak keletkezni és ezek sosem jók. És szépen lassan belekerülünk a barátok és a párunk kereszttüzébe. Áldozatok leszünk. Nem akarok lázítani senkit, de azért gondolkozzunk el egy kicsit. Nemtől függetlenül, ha van egy igaz barátod és összejössz valakivel, akkor ne helyezd már a minimális idő óta ismert párod olyan emberek fölé, akikkel például együtt nőttél fel. Aztán amikor az újdonsült választottad lapátra tesz, akkor meg rohansz a barátokhoz kisírni magad a vállukon. Ezt nagyon szánalmas dolognak tartom.
– Ez így rendben is van, de akkor szerinted mégis hogyan lehet megelőzni a problémákat?
– Kimondtad a lényeget. Megelőzés. Szerintem nem baj az, ha a kapcsolat legelején tisztázzuk a párunkkal is a barátok fontosságát és ugyanúgy megbeszéljük a barátokkal is a “csapat új tagjának” érkezését. És biztosítjuk őket, hogy ettől ők semmivel sem kevésbé fontosak. Ez így talán szépen hangzik, de nem ez a realitás. Valaki előbb-utóbb úgyis fújni fog valakire, úgyis hiszti lesz. Az emberek imádnak ígéreteket kikényszeríteni a másiktól, aztán ha az nem tudja betartani, akkor máglyára vele. Például mit csinálsz, ha két fontos esemény egy napra esik? Szélsőséges példa, de mit csinálsz, ha mondjuk a párod és a legjobb barátod szülinapja egy napra esik? És két totál különböző társaság, külön buli. Nincs jó választás. Szóval szerintem ezt csak nagyon tudatosan, következetesen és egyenes beszéddel lehet kordában tartani. Ha nem tudod, akkor veszekedéssel lesz kikövezve az út.
– Mi a helyzet akkor, ha a párodnak fiúbarátai vannak?
– Jó a kérdés, gyakori a probléma. Személy szerint nekem semmi bajom ezzel, mert azt gondolom, hogy a féltékenység egy kamaszbetegség. De sajnos semmilyen korosztály nem képes kinőni. Vagy legalábbis éretten kezelni. 
Azt azért megjegyezném, hogy én hiszek a vonzalom és szándékok nélküli férfi-nő barátságban, de szerintem ritkaság. Szóval, ha a párod ellenkező neműekkel barátkozik, nem árt odafigyelni. Én is gyanakvó vagyok egy egészséges szinten, de legtöbbször igazam is van. Erről is van néhány történetem.
– Miért is nem vagyok meglepve… 😀
– Például voltunk egy buliban a párommal, kicsit összezörrentünk, volt egy kis sírás is a részéről, de tényleg nem volt vészes a szitu. Ott volt egy fiúbarátja és a srác 3 percenként megölelte a barátnőmet. De úgy mintha kb. meghalt volna valaki. Egy ideig nem érdekelt a dolog, de aztán már tényleg kellemetlen volt. Odamentem az úrhoz, megköszöntem, hogy megvígasztalta a páromat, de ha kiölelgették magukat, akkor most már legyen szíves fejezze ezt be. Természetesen a srác nem értett egyet.
– ..és mi lett a vége?
– Mondtam neki, hogy vagy megérti, vagy ő is sírni fog 😉 Ezt már megértette, de persze ezután én lettem a közellenség. Nem baj, nem lehet mindig jófejnek lenni. És nem is kell.
– Akkor tehát összességében kimondhatjuk, hogy nem lehet megtalálni az egyensúlyt?
– Meg lehet találni, de összetett folyamat. Először mindenki egyénileg tisztázza le magában, hogy ki mennyire fontos, ki mennyire megértő és alakítson ki egy stratégiát, hogy fenntartsa a békét és mindenkivel tudjon foglalkozni. Nehéz, de nem lehetetlen.
Koós Petra
<< Előző rész – III. Szexistenő vagy anyuci?
<< Előző rész – IV. Barátság férfi és nő között
—
Ha tetszett a bejegyzés, köszönjük, ha megosztod másokkal is. További inspirációért, plusz tartalmakért kövess bennünket Facebook oldalunkon is, melyet ide kattintva érhetsz el,
vagy látogasd meg weboldalunkat:
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: