Miután megszülettünk jó pár éven keresztül hallgatjuk, hogy ezt vagy azt ne csináld, mert… Persze megtesszük, meg kell tapasztalnunk.
Később emberi kapcsolatoknál, hasonlóan küzd a lélek és az agy. Fiatalon szinte mindenbe beleugrunk, majd a csalódások miatt már jóval visszafogottabbak vagyunk. Pedig csak újabb dolgokat, érzéseket akarunk megismerni, a tudat pedig visszafog a már átélt csalódások miatt.
Rendszerint minden csalódás után motyogjuk, nem kellett volna, vagy ezt vagy azt, így vagy úgy kellett volna. Vajon mi okozza azt az igazán rossz érzést, amit megismerve nem akarjuk újból átélni? …pedig csak annyi történt, hogy más valósult meg,mint amit elképzeltünk. Miért nem tudjuk úgy felfogni mint egy újabb tapasztalatot, ami gazdagabbá és bölcsebbé tesz?!
Mert dolgozik az ego… nem szeret veszteni és utálja azt a különös lenyomatot a már ismert keserű érzést, amit vesztesként szerzett hasonló helyzetben, kiszolgáltatottként.
Csalódásaink feldolgozására időt és teret kell szánnunk. Egyszerűen kibeszélni, elemezni mindaddig, amíg már közömbössé, “viccessé”, idegenné válik.
A női nem talán ügyesebben reagál ilyen szituációkban, míg a férfiak sokszor gondolják, akkor erősek, ha bezárnak, lezárnak, gondolván, amiről nem beszélünk az nincs, vagy elmúlt.
Erősek viszont akkor vagyunk, ha képesek vagyunk felvállalni gyengeségeinket.
A “lelki szemetesláda ” szerepét betölteni barátként, sokszor nem is tudjuk mekkora segítség, hogy más színben látva a dolgokat könnyedén el tudjuk engedni.
A sors fintora pedig, hogy mindig hasonló köröket futunk, hasonló problémával állít szembe az élet mindaddig, amíg azt képesek leszünk megoldani és nem elmenekülni.
A kommunikáció, az összefüggésekre való rálátás, bármilyen egyszerűnek tűnik is a legnehezebb, de leghatékonyabb módja, hogy valóban erősek tudjunk lenni mentálisan és fizikálisan egyaránt.
Jeremiás Katalin
Kommentek