...miért olyan nehéz az álmainkat élni?

 Az emberek túlnyomórészének vagy nincsenek álmai… vagy ha mégis, ügyesen elnyomják, mondván “ahh, én azt úgy sem érem el!“

Úgy növünk fel, hogy folyamatosan azt halljuk, mi a jó és mi a rossz. Fiatalon még lázadunk a magunk módján, aztán lépésről lépésre akarva, akaratlanul belebújunk abba a gondosan körülhatárolt szűk kis dobozba, melyben leéljük az életünket , az ügyesen kialakított kis komfortzónánkban.

Érdekes, hogy sokszor azokból a gyerekekből lesznek felnőttkorukra igazán érdekes egyéniségek, “valaki“, akik mertek ellenkezni: nem törődve azzal, hogy már a sokadik iskolából csapják ki vagy éppen csak szánalomból engedik felsőbb osztályba.

A tanulás nagyon fontos.  Egy  gyerektől ugyan nem várható el, hogy tudatosan irányítsa az életét, ugyanakkor ha nem saját magunkat akarjuk a gyerekben megvalósítani, hanem tudatosan figyeljük a képességei kibontakozását, tudjuk olyan pálya felé orientálni ahol ki tud teljesedni és örömmel fejleszti magát.

Vannak akik 2-3 diplomával is rendelkeznek, mondván soha sem lehet tudni. Amikor pedig megkérdezik , hogy mivel szeretne foglalkozni…  “Még nem tudom pontosan…”. Általában példás családi háttérrel, nyugalomban, rendszerint ingerszegény környezetben, motiváció nélkül, a megszokott séma szerint. Tanulás, családépítés, munka és remélhetőleg nem kell pár év múlva sopánkodnia, hogy mennyi diplomája van és sehol sincs rá szükség.

Nincs idejük magukat megfigyelni, a vágyaikat az igényeiket megfogalmazni. Többet ér a megfelelni akarás – a család felé vagy éppen egy ” nem szeretem ” munkahelyen – mintsem, hogy a saját álmaikat valósítsák meg.

Nem véletlenül vagyunk itt a földön.

Állítólag mindannyian tehetségesek vagyunk valamiben… ez az a belső késztetés, vágy, amire ha képesek vagyunk rátalálni, olyan kapukat nyithat meg,  ahol valóban jól tudjuk magunkat érezni, elkerülve a stresszt, depressziót, frusztrációt, betegségeket.

 

www.prana-gyogyaszat.hu